"Fogadj örökbe egy könyvet!"

A II. helyezett pályázó könyvajánlója - BGSZC Pesterzsébeti Közgazdasági Szakgimnáziuma - Garamvölgyi Barbara 9.D

            

Az iskola könyvtárából kikölcsönöztem egy könyvet, amelyre már rég óta kíváncsi voltam, és nagyon szerettem volna elolvasni.

Általában olyan regényekért rajongok, amelyeknek a szerelem a fő témája. Mégis olyan mű keltette fel az érdeklődésemet, ami nem a szerelmet helyezi előtérbe, mégis központi szerepet foglal el a történetben.

A könyv címe:

Kerstin Gier: Smaragdzöld időtlen szerelem.

A főszereplők: Gwen és Gideon.

Ez a könyv, egy három kötetes trilógia harmadik része. Főszereplői átlagos gyerekeknek tűnnek, mégis, a fiúnak titkai vannak a lány előtt. Nem nyílik meg azonnal Gwen felé, de ahogy telik az idő, fény derül Gideon titkaira. Bevallom, hogy nem leplezi valami jól. Ahogyan Gwen karaktere fokozatosan kezd kirajzolódni, sokszor már az arcáról leolvasható, hogy szinte Gideon szavaiból sejti, mikor mond igazat a fiú, és mikor nem. Bár úriemberünk próbál az őszinteségre törekedni, és megkímélni a lányt a sok kellemetlen helyzettől, amelyek rájuk várnak, sokszor ütközik falakba. Felfedezhetünk a könyvben olyan részeket is, amelyek tele vannak vicces jelenetekkel. Nekem azok a kedvenceim, amikor a lány szellembarátja (Xemérius) csatlakozik hozzájuk, és belebeszél egy adott témába, amiről éppen szó van. Nem érdekli, hogy a mondanivalója kapcsolódik-e az adott témakörhöz. Amit ő gondol, azt megosztja másokkal. De nem írok le róla többet, mert nem akarom lelőni a poént. A művet nem csak az teszi érdekessé, hogy a lány és a fiú szerelme lassan teljesedik ki, hanem az is, hogy a fejezetek, mint egy időgép, ugrálnak a jelen és a múlt között. Érzékelni lehet a határt a két időzóna közt. Amikor olvasom a regényt, úgy érzem, hogy egyszer a jelenben vagyok, majd egyik pillanatról a másikra, átugrok a múltba történt eseményekre. Sok könyvnél éreztem már azt, hogy teljesen beleélem magam az olvasásába, és szinte azonosulok a szereplőkkel. Ennél is ez a helyzet. Már az elejétől kezdve benne vagyok a cselekményekben. Nem fedeztem fel benne sablonos szöveget, hanem egyedi a mondanivalója és a nyelvezete. A tinik nyelvén szól hozzánk. Nem biztos, hogy ezt az író teszi meg, hanem akármelyik karakter lehet, aki éppen a jelenet középpontjában van. Ami számomra a kedvenc, s nagyon megfogott, hogy a szereplők (Gwen és Gideon) segítik egymást kalandos utazásaik során, míg tudat alatt nem a barátság, hanem a szerelem terelgeti őket a másik felé.  Akármilyen akadály kerül az útjukba, ők akkor is megoldják, bármely századról is van szó. Mint általában a tini regények, ez is kellően alapos kidolgozással bír. A boldog vég pedig örömmel tölti el az olvasót.  Nekem már régen felkerült a kedvenceim közé.

            Azoknak ajánlom ennek a könyvnek az elolvasását, akik szeretik a kalandokkal teletűzdelt regényeket, és szeretnek a szerelem kisze-kusza szálai között bolyongani.