Valentin napi novellaírópályázat
A BGSZC Pestszentlőrinci és Informatikai Szakgimnázium által meghirdetett novellapályázaton
Kurán Olívia 13.D osztályos tanuló sikeresen szerepelt.
Gratulálunk!
Íme a pályamű:
február 8.,
hétfő
Kedves
Naplóm!
Bekövetkezett! Végre elhívott
randevúzni. Kedden ejtjük meg a találkát a Hadikban déli tizenkettőkor.
Nem jön álom a szememre. Csak rá
tudok gondolni. Oly régóta álmodtam erről, s most úgy érzem, imám végre
hallgatóságra lelt. Megállás nélkül arra gondolok, vajon valóban olyan-e,
amilyennek én látom? Minden bizonnyal.
Bár barátosném óvásra intett,
mert tudjuk a pletykák szállnak, én mégis oly türelmetlen várom a pillanatot,
hogy láthassam. Csodás férfi, aki oly frappáns, oly elvont, mégis elmésen
csodálatos költeményeket alkot éjjelente a gyér fények társaságában.
Évek óta arra a férfire vártam,
aki képes másnak, igazán másnak látni a világot, aki - hasonlóan jómagamhoz -
meri vállalni elméje borús gondolatait is.
Az egyetlen, mi nem hagy
nyugodni, hogy Drága barátnőm nem örül boldogságomnak. Túlságosan magával
rántják a szóbeszédek. Jómagam is tisztában vagyok a legtöbbel, amelyek róla
keringenek. Azt mondják, minden héten más-más nők társaságát élvezi, s az
alkoholt sem veti meg. Az ópiátokról nem is beszélve...
Ugyan, Kedves naplóm. Legyünk
őszinték. Nem minden költőről elmondható ez? Legtöbbjük mind tesz ilyesfajta
dolgokat, csak vannak, akik jobban elfedik tettjeiket.
Talán én leszek az, aki
megváltoztathatja?
Meglátjuk...
Szép álmokat, Kedves naplóm!
február 12.,
péntek
Kedves
naplóm!
Sajnálom, hogy ily későn
jelentkezem. A randevú fantasztikusan sikerült, s azóta még egyszer
találkoztunk. Elmondhatom, a dolgok fantasztikusan alakulnak!
Első randevúnk alkalmával, mikor a
kávézóban találkoztunk, igazi úriember volt. Megkávéztunk, mellé aprósüteményt
ettünk, s elmesélte, hogyan indult pályafutása, én pedig áhítattal ittam
szavait. Rendkívül kedves volt és érdeklődő, és ami mindenképp említésre méltó,
hogy más, mint a többi férfi. Őt nem a mindennapi dolgok érdeklik, a számok és
a tények, hanem az, hogy jómagam lelkiekben hogyan éltem meg egy-egy fontos
alkalmat. Kíváncsian hallgatta világhoz való hozzáállásomat, és nagyrészt
osztotta is nézeteimet.
Kávé után a belváros sürgő
forgatagában sétálgattunk órákon át, s kellemesen elcsevegtünk. Később
betértünk egy belvárosi étterembe, ahol Ő lencsefőzeléket fogyasztott,
elmondása szerint, ha szükséges lenne egy ételt választania, amelyet örökké
ennie kell, ez lenne az. Jómagam a rántott csirke mellett döntöttem, ez pedig
elárulja, Kedves naplóm, hogy igazán nemes helyen voltunk, mivel nem kapható
túl sok helyen ilyesfajta ebéd, főleg ilyen téli időkben.
Ebéd közben bevallotta, hogy meglepően élvezi
a társaságomat, s reménykedik benne, hogy én ugyanígy érzek Ő iránta. Nagy
örömmel hallottam ezen szavakat ajkából előtörni, hiszen rég találkoztam olyan
férfivel, akinek nem kell parádét rendeznie, hogy szórakoztasson. Vele ez olyan
egyszerűen ment.
Vacsora végén ugyan megivott két
pohárka bort, de őszintén megvallva, semmiben nem befolyásolta. Mivel -
szégyenszemre - jómagam is dohányzom, így az sem zavart, hogy Ő is így tesz.
Azonban sokkal gyakrabban teszi, mint ahogy kellene, s aggódom, hogy kissé
rekedtes hangja ennek köszönhető.
Ebéd után még ellátogattunk a Margit-szigetre,
ahol elidőztünk pár órát, majd hazakísért. Kezet csókolt búcsúzáskor, és
említette, hogy csütörtökön ismét szívesen látna, és úgy véli lenne egy
program, amely biztosan tetszene, ha részt vennék rajta, mint kísérője.
Így is történt.
Csütörtökön ismét találkoztunk,
ezúttal értem jött, s Tőlünk indultunk el második randevúnk helyszínére.
Kevéske utazás után megérkeztünk egy kávéházba, ahol ugyan korábban már jártam,
de ezúttal csak névsor szerint lehetett bemenni.
Mikor beléptem, felismertem
barátait, illetve több magyar költőt, írót, köztük Babits Mihályt, Móricz
Zsigmondot. A pultnál sorakoztak mind, és intettek, mikor észrevettek minket.
Odasétáltunk, Ő pedig bemutatott nekik.
Mindegyikük kedves volt. Kikérték
italaikat, ki bort és konyakot, ki fröccsöt. Bevallották, ugyan nőket nem
szokásuk elhozni ezen alkalmakra, de ezúttal szívesen tettek kivételt, mivel
jóbarátjuk mindenképp szükségesnek tartotta, hogy Engem bemutasson, illetve
mert egyikük szíve választottja ugyancsak jelen volt.
Mindenki megkapta kért italát,
melyet az asztalokhoz vittek, majd elkezdődött az összejövetel valódi célja.
Egymás között olvasták fel verseiket, írásaikat, kikérték a másik véleményét,
többek közt az enyémet is. Megtárgyalták írásuk mondandóját, illetve kíváncsian
hallgatták véleményünket. Fantasztikusan éreztem magam, jót mulattunk.
Hat óra tájt elvitt vacsorázni,
ahol egy üveg bor, illetve egy-egy pohár konyak társaságában megvacsoráztunk.
Úgy gondolja, badarságokat
beszélnek azok a férfiak, akik elítélik a nőket, akik alkoholt fogyasztanak,
így bátorított, hogy semmiképpen se szégyelljem magam előtte. Én ugyan nem
vagyok alkoholpárti, de aznap este jól esett a bor, meg is ittam egy
pohárkával.
Mivel zene-est volt ez
étteremben, volt pár fényképész, mi pedig megkértük, hogy készítsenek rólunk
fényképet, majd küldjék el postán. A fényképet majd beragasztom a jegyzetem
végére.
Vacsora után ismét haza kísért,
azonban ezalkalommal nem a kézfejem, hanem az ajkam kapott csókot.
Legközelebb vasárnap találkozunk.
Fantasztikusan érzem magam!
