Valentin napi novellaírópályázat

A BGSZC Pestszentlőrinci és Informatikai Szakgimnázium által meghirdetett novellapályázaton

Kurán Olívia 13.D osztályos tanuló sikeresen szerepelt.

Gratulálunk!

Íme a pályamű:

február 8., hétfő

Kedves Naplóm!

Bekövetkezett! Végre elhívott randevúzni. Kedden ejtjük meg a találkát a Hadikban déli tizenkettőkor.

Nem jön álom a szememre. Csak rá tudok gondolni. Oly régóta álmodtam erről, s most úgy érzem, imám végre hallgatóságra lelt. Megállás nélkül arra gondolok, vajon valóban olyan-e, amilyennek én látom? Minden bizonnyal.

Bár barátosném óvásra intett, mert tudjuk a pletykák szállnak, én mégis oly türelmetlen várom a pillanatot, hogy láthassam. Csodás férfi, aki oly frappáns, oly elvont, mégis elmésen csodálatos költeményeket alkot éjjelente a gyér fények társaságában.

Évek óta arra a férfire vártam, aki képes másnak, igazán másnak látni a világot, aki - hasonlóan jómagamhoz - meri vállalni elméje borús gondolatait is.

Az egyetlen, mi nem hagy nyugodni, hogy Drága barátnőm nem örül boldogságomnak. Túlságosan magával rántják a szóbeszédek. Jómagam is tisztában vagyok a legtöbbel, amelyek róla keringenek. Azt mondják, minden héten más-más nők társaságát élvezi, s az alkoholt sem veti meg. Az ópiátokról nem is beszélve...

Ugyan, Kedves naplóm. Legyünk őszinték. Nem minden költőről elmondható ez? Legtöbbjük mind tesz ilyesfajta dolgokat, csak vannak, akik jobban elfedik tettjeiket.

Talán én leszek az, aki megváltoztathatja?

Meglátjuk...

Szép álmokat, Kedves naplóm!

február 12., péntek

Kedves naplóm!

Sajnálom, hogy ily későn jelentkezem. A randevú fantasztikusan sikerült, s azóta még egyszer találkoztunk. Elmondhatom, a dolgok fantasztikusan alakulnak!

Első randevúnk alkalmával, mikor a kávézóban találkoztunk, igazi úriember volt. Megkávéztunk, mellé aprósüteményt ettünk, s elmesélte, hogyan indult pályafutása, én pedig áhítattal ittam szavait. Rendkívül kedves volt és érdeklődő, és ami mindenképp említésre méltó, hogy más, mint a többi férfi. Őt nem a mindennapi dolgok érdeklik, a számok és a tények, hanem az, hogy jómagam lelkiekben hogyan éltem meg egy-egy fontos alkalmat. Kíváncsian hallgatta világhoz való hozzáállásomat, és nagyrészt osztotta is nézeteimet.

Kávé után a belváros sürgő forgatagában sétálgattunk órákon át, s kellemesen elcsevegtünk. Később betértünk egy belvárosi étterembe, ahol Ő lencsefőzeléket fogyasztott, elmondása szerint, ha szükséges lenne egy ételt választania, amelyet örökké ennie kell, ez lenne az. Jómagam a rántott csirke mellett döntöttem, ez pedig elárulja, Kedves naplóm, hogy igazán nemes helyen voltunk, mivel nem kapható túl sok helyen ilyesfajta ebéd, főleg ilyen téli  időkben.

 Ebéd közben bevallotta, hogy meglepően élvezi a társaságomat, s reménykedik benne, hogy én ugyanígy érzek Ő iránta. Nagy örömmel hallottam ezen szavakat ajkából előtörni, hiszen rég találkoztam olyan férfivel, akinek nem kell parádét rendeznie, hogy szórakoztasson. Vele ez olyan egyszerűen ment.

Vacsora végén ugyan megivott két pohárka bort, de őszintén megvallva, semmiben nem befolyásolta. Mivel - szégyenszemre - jómagam is dohányzom, így az sem zavart, hogy Ő is így tesz. Azonban sokkal gyakrabban teszi, mint ahogy kellene, s aggódom, hogy kissé rekedtes hangja ennek köszönhető.

Ebéd után még ellátogattunk a Margit-szigetre, ahol elidőztünk pár órát, majd hazakísért. Kezet csókolt búcsúzáskor, és említette, hogy csütörtökön ismét szívesen látna, és úgy véli lenne egy program, amely biztosan tetszene, ha részt vennék rajta, mint kísérője.

Így is történt.

Csütörtökön ismét találkoztunk, ezúttal értem jött, s Tőlünk indultunk el második randevúnk helyszínére. Kevéske utazás után megérkeztünk egy kávéházba, ahol ugyan korábban már jártam, de ezúttal csak névsor szerint lehetett bemenni.

Mikor beléptem, felismertem barátait, illetve több magyar költőt, írót, köztük Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot. A pultnál sorakoztak mind, és intettek, mikor észrevettek minket. Odasétáltunk, Ő pedig bemutatott nekik.

Mindegyikük kedves volt. Kikérték italaikat, ki bort és konyakot, ki fröccsöt. Bevallották, ugyan nőket nem szokásuk elhozni ezen alkalmakra, de ezúttal szívesen tettek kivételt, mivel jóbarátjuk mindenképp szükségesnek tartotta, hogy Engem bemutasson, illetve mert egyikük szíve választottja ugyancsak jelen volt.

Mindenki megkapta kért italát, melyet az asztalokhoz vittek, majd elkezdődött az összejövetel valódi célja. Egymás között olvasták fel verseiket, írásaikat, kikérték a másik véleményét, többek közt az enyémet is. Megtárgyalták írásuk mondandóját, illetve kíváncsian hallgatták véleményünket. Fantasztikusan éreztem magam, jót mulattunk.

Hat óra tájt elvitt vacsorázni, ahol egy üveg bor, illetve egy-egy pohár konyak társaságában megvacsoráztunk.

Úgy gondolja, badarságokat beszélnek azok a férfiak, akik elítélik a nőket, akik alkoholt fogyasztanak, így bátorított, hogy semmiképpen se szégyelljem magam előtte. Én ugyan nem vagyok alkoholpárti, de aznap este jól esett a bor, meg is ittam egy pohárkával.

Mivel zene-est volt ez étteremben, volt pár fényképész, mi pedig megkértük, hogy készítsenek rólunk fényképet, majd küldjék el postán. A fényképet majd beragasztom a jegyzetem végére.

Vacsora után ismét haza kísért, azonban ezalkalommal nem a kézfejem, hanem az ajkam kapott csókot.

Legközelebb vasárnap találkozunk.

Fantasztikusan érzem magam!