A Gulag virágai

“Én személyesen is érintett vagyok, nagyapám révén, aki majd 5 évig „élvezte" a Gulag iszonyatát, úgyhogy van személyes indíttatás is a munkánkban”-mondta Földes László Hobo A Gulag virágai című előadás kapcsán. 

Egy rendkívüli zenés-dokumentumdráma nézői lehettünk közel száz tanulónkkal iskolánkból a Csiliben február 25-én. A szovjet munkatáborokban született művészeti alkotásokat nevezi Hobo a ,Gulag virágainak’. A 75 éves előadóművész hihetetlen szuggesszióval varázsolt el bennünket 90 percen keresztül, megidézve az egykori munkatábor életének epizódjait egy lengyel fiú történetén keresztül Viszockij dalaival, az ott született versek megrázó sorait szavalva. 

Néma csöndben ültünk, s ha nem is értette a fiatalok egy része az összefüggéseket, a hiteles előadás mindenkit megérintett. Hobo a műsor után elmondta, hogy nagyon félt, nem fog tudni lekötni ennyi és ennyiféle nézőt egyszerre; és aztán megköszönte a diákok fegyelmezett viselkedését.

Karig Sára Sarkövezet 

 

A költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
És mint a gyémánt, megfagyott,
de nem ragyog
a hó, s a szó, mit hóba vés,
nagyon kevés.
Nem futja már idő, ideg,
az éj hideg;
nem futja már a balga hit,
a szavait nem olvassa el senki sem -
mégis üzen.
A költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
A jég hátán senki sem él,
kemény a tél.
S a lét csak tárgyi tévedés:
az érv kevés.
Ha él, ha vall, ha néha sír,
a hóba ír,
hogy itt is költő - és magyar -
és jót akar,
hogy itt is hinni, írni mer,
hogy írni kell.
Ha erre futtok szarvasok,
megálljatok:
az ember itt a hóba ír,
mert nincs papír.
S a hóba rótt szó nem fehér,
az ón a vér.

 

 Karig Sára (1914–1999) 

műfordító, szerkesztő, újságíró. 1947 és 1953 között a vorkutai tábor rabja.