Írjunk regényt!

Annyi ötletetek van, itt lehetőség nyílik rá, hogy megjelenjenek. Elkezdem a történetet, Ti pedig reményeim szerint folytatjátok. 

Ne fogjátok vissza magatokat!

Olyan szeptember volt ez, amilyen talán még sosem. Száz szemével sütött a nap, mindenki maradt volna még a strandon, de végetért a szabadság. 

Zozi egy kopott kék póló, rövidgatya kombóban álldogált Siófok szélén, várva, hogy valaki felvegye végre. Egy óra izzadás után már azon töprengett, hogy megkeresi az állomást, amikor megállt egy szakadt Bogár egy középkorú, szakállas, koszos körmű fickóval. Nála már csak az autó volt szakadtabb. Zozi rövid leltárt készített a nyitott ablakon benézve: focicsapatnyi koszos zokni, üres sörös- és energiaitalos dobozok ülésmagasságig, szendvics- és pizzamaradványok - melyeknek a korát a CSI helyszínelői sem kísérelnék megtippelni - szimbiózisban a műsoros papírzsepikkel, csokipapírokkal. A leltárkészítésben a férfi hangja szakította meg, rekedt hangján csak ennyit kérdezett:

- Most akkor beszáll, vagy itt fog gyökeret ereszteni?