A magyarok életében örömteli, ugyanakkor szomorú dátum is. 69 éve annak, hogy Gdanzban sztrájkba léptek a hajógyári munkások, azt követelve, hogy a szovjetek vonják ki katonáikat az országból. A hír hozzánk is eljutott. A szegedi egyetemisták hozták a hírt a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak, akik lelkesen a forradalom hívei lettek. Óráról órára egyre többen csatlakoztak hozzájuk, akiknek követelésük szintén az volt, hogy a Szovjetunió vonja ki csapatait Magyarországról. Követelték Rákosi pártkatonáinak eltávolítását a kormányból, s Nagy Imre mellé tették le a voksukat. Sajnos a történelem ma már csak egy vesztes forradalmat könyvelhet el, melyben sok fiatal és idős honfitársunk adta életét a szabadságért.
Erről a jeles napról emlékezett meg a kerület valamennyi civil – és állami szervezete, képviselőik koszorút helyeztek el az Emlékezés terén lévő 1956-os emlékműnél. 25 kisebb-nagyobb koszorú, melynek virágai a hőseinkre emlékeztetnek. Polgármesterünk, Szabados Ákos úr szavai sokunknak a lelkéig hatoltak, de ott volt a Pesterzsébeti Nyugdíjas Szakszervezet is, valamint a XX. kerületi iskolák nevében is koszorút helyeztek el az emlékműnél.
A mi iskolánk, a BGSZC Pesterzsébeti Technikum a Kultúra Alapítvánnyal együttműködve külön koszorúval emlékezett meg ’56 hőseiről, melyet két tanárunk és hat diákunk helyezett el az emlékezés virágaival az emlékműnél.
A megemlékezést egy amatőr színjátszó csoport előadása tette érdekessé és érthetőbbé az eseményeket, a vidéki Forradalmi Tanácsok megalakulására is utalva. Jó volt látni, hogy a közelmúlt történelmét a mai fiatalok is megértik, s nem hagyják feledésbe merülni.
Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a megemlékezésen!
Hillinger Zsuzsanna és Ricsováry-Takács Gergely
